Mint ismeretes, a 60-as évek óta a nyelvészeti gondolkodásmódban beállt változás a pszichológiai orientációt helyezi előtérbe. A forradalminak nevezhető fordulat élén Noam Chomsky áll, aki a nyelvészetet (legalábbis az általa megteremtett generatív nyelvészetet) az elméleti pszichológia részeként fogja fel. Elméleti és gyakorlati kutatások sora mutatja ki, hogy a nyelvelsajátítást nem tekinthetjük immár egy összesítő, adatokat egymás mellé halmozó, az általánosítás, összekapcsolás és elvonatkoztatás egymást követő lépésein alapuló folyamatnak, amely elvezet a nyelvi adatoktól a grammatikáig, s nem magyarázhatjuk továbbá kizárólag a szakirodalom nagy részét képező olyan elméletekkel, amelyek az imitációt, a nyelvtan explicit tanításával és a hibajavítással szolgáló oktatást vagy a szociális érintkezést teszik felelőssé a nyelvtudásért. Ezek ugyanis önmagukban nem adnak számot sok olyan jelenségről, amely szorosan összefügg egy olyan igen bonyolult és egységes rendszer kialakításával és működtetésével, mint az emberi nyelv. A cikk idegenyelv-elsajátítás jelenségét a szakirodalmi utalásokon túl több, mint egy évtizedes nyelvoktatói munkásság tapasztalatai alapján próbálja vizsgálni olasz anyanyelvű közegben a magyar mint célnyelv szempontjából. Egy az elméleti kutatás kezdeti stádiumában felmerülő kérdéseket kívánja taglalni, s inkább cél-kijelölő szerepe van; teljességre tehát nem törekszik a téma tárgyalásában.
Az anyanyelv szerepe az idegen nyelv elsajátításában (The role of mother tongue in second language acquisition) / Rózsavölgyi, E. - (1998), pp. 183-195.
Az anyanyelv szerepe az idegen nyelv elsajátításában (The role of mother tongue in second language acquisition)
RÓZSAVÖLGYI E
1998
Abstract
Mint ismeretes, a 60-as évek óta a nyelvészeti gondolkodásmódban beállt változás a pszichológiai orientációt helyezi előtérbe. A forradalminak nevezhető fordulat élén Noam Chomsky áll, aki a nyelvészetet (legalábbis az általa megteremtett generatív nyelvészetet) az elméleti pszichológia részeként fogja fel. Elméleti és gyakorlati kutatások sora mutatja ki, hogy a nyelvelsajátítást nem tekinthetjük immár egy összesítő, adatokat egymás mellé halmozó, az általánosítás, összekapcsolás és elvonatkoztatás egymást követő lépésein alapuló folyamatnak, amely elvezet a nyelvi adatoktól a grammatikáig, s nem magyarázhatjuk továbbá kizárólag a szakirodalom nagy részét képező olyan elméletekkel, amelyek az imitációt, a nyelvtan explicit tanításával és a hibajavítással szolgáló oktatást vagy a szociális érintkezést teszik felelőssé a nyelvtudásért. Ezek ugyanis önmagukban nem adnak számot sok olyan jelenségről, amely szorosan összefügg egy olyan igen bonyolult és egységes rendszer kialakításával és működtetésével, mint az emberi nyelv. A cikk idegenyelv-elsajátítás jelenségét a szakirodalmi utalásokon túl több, mint egy évtizedes nyelvoktatói munkásság tapasztalatai alapján próbálja vizsgálni olasz anyanyelvű közegben a magyar mint célnyelv szempontjából. Egy az elméleti kutatás kezdeti stádiumában felmerülő kérdéseket kívánja taglalni, s inkább cél-kijelölő szerepe van; teljességre tehát nem törekszik a téma tárgyalásában.I documenti in IRIS sono protetti da copyright e tutti i diritti sono riservati, salvo diversa indicazione.